Szóval miután az átállásból felocsúdtunk egy kicsit, nekiveselkedtünk az első városnézésnek.
De előtte még egy pár szó a szállodáról:
Így néz ki belül:
ahogy a hűséges olvasók már tudják, a zuhany ugye a romantika jegyében a szoba közepén van, viszont van légkondi, amire nagy szükség van.
A recepciósok nagyon törik az angolt, de segítőkészek, és egy sebhelyesarcú utazásszervező lány rábeszélt minket egy holnapi Nagy-Fal/selyemgyár/Ming-síremlék kombó utazásra. Nagy örömmel vettem észre a liftben a SPA szintet, a finnországi fiaskó után majd most bizonyítunk!
kb 2 körül elindultunk hová máshová, mint a Tian'anmen térre, és vele szomszédságban lévő sejtelmes nevű "tiltott városba" - egyből el akartuk ejteni a nagy vadakat. A 2008-as könyvből kiokosodtam, hogy mit kell tudni róluk, Irina pedig emlékezett, hogy a szálloda honlapján olvasta, hogy csak egy könnyed 35 perces séta. Na ez a könnyedség egyből eloszlott, amikor kijutottunk a szabad levegőre. Kb 35 fok (pedig nem süt át a nap a szmogon), és őserdei páratartalom. De olyan szinten, hogy nem én izzadtam bele a pólóba, hanem a ruha izzadt rám fokról fokra.
Nemsokára eloszlott a 35 perces mítosz is, mert a pesti méretarányokhoz edződött szemünk kb 20 perc után észlelte, hogy kb a táv ötödét/hatodát sikerült csak megtenni, és a térképen alig haadtunk valamit. Ráadásul a legszürkébb részeken keresztül trappoltunk. eddigre már összeállt a kép, hogy az eddigi tapasztalatok alapján mihez hasonlítható Peking: Moszkvához! Csak még szürkébb, és kicsit szegényesebb. A grandiózus szürkeség itt még egy szürke égbolttal is párosul. viszont, hogy ne csak rosszat írjak, itt egy pozitív meglepetés: elmúlt az allergiám! Helsinkiben nagyon durván előjött, alig sikerült valahogy dupla gyógyszerrel elfojtani, itt viszont semmi. a sokkterápia úgy látszik, h működik, a szervezet belátja, hogy nem tud egyszerre ennyi mindenre reagálni, úh inkábbb hagyja az egészet a fenébe. A másik pozitvum, hogy sikerül normál módon pénzt kivenni az automatából. Habár itt a pénz nem jön ki, hanem kinyílik egy kis rész, és oda be kell nyúlni a műszerek közé, gondolkodtam is, hogy 1000 jüanért érdemes-e kockáztatni pár ujjamat. (1:2!)
végül kb 2 óra gyaloglás után eljutottunk a térhez, ahol ugyanolyan meleg volt mint eddig, viszont egy jelentősebb mennyiségű tömeg, és angolul jól beszélő Nagy Fal-túra saleses légió az őshonos közeg. Út közben még betértünk egy kis boltba bevásárolni vízből, és nagy meglepetésre egy 4-5-6 éves forma kislány volt a pultnál! Igaz, hogy Polgár Zsuzsa ennyi idős korában már megnyerte a budapesti sakkbajnokságot, de mégis.
A tér és az előtte lévő kapu szép, kommunista hagyományokhoz illően impozáns. A kaput egy hatalmas Mao arckép díszíti, ugyanis itt kiáltotta ki 49-ben a népköztársaságot. Így néz ki élőben:
Ezen keresztülhaladva lehet eljutni a Tiltott Városba, azonban mivel kissé meg voltunk csúszva, már nem engedtek be a zárás előtt fél órával. Sebaj, leszünk még egy pár napot. Annál érdekesebbnek tűnt a térképen csak kicsit fölötte lévő, de gyakorlatban egy 30 perces sétát jelentő Jingshan Park, amelyről nagyon jókat olvastam.
Itt már kezdtünk is kicsit megéhezni, úh hajtóvadászatba fogtunk egy biztonságosnak tűnő étteremért, amely meglepő módon teljesen hiánycikk ezen a csomó turistát fogadó helyen. Mindenki az utcai árusok által terített pálcikás sárgadinnyeszeletnek hódolt vagy esetleg erősen vizezettnek tűnő nejlonszatyrokból árult pálcikás fagyinak. Mi ennél mertünk nagyobbat álmodni, úgyhogy egyelőre visszanyeltük a nyálunkat és kivártunk, lestük a lehetőséget. Sorra jöttek a mai magyar gasztronómiában is népszerű nyitott konyhás butikéttermek, azonban itt a rozsdás tűzhely és a bekötött tetejű szószok kivillanó kavalkádja nem hozta meg a hangulatot. Ekkor azonban találtunk egy tök jó helyet! Igaz, ez már túl jónak is tűnt. Egyrészt tudni kell, hogy az átlagos kínai lakos magyar szemmel meglehetősen csúnyának mondható , a - szerintem - japánokra jellemző egzotikus vonások és mandulaszemek itt legtöbbször valamiféle - szerintem - torz kombinációban köszönnek vissza, pl szép lányt is szinte csak elvétve látni. Ezen a helyen viszont fura mód az összes pincérlány feltűnően csinos volt, és nagyon ízlésesen volt az egész berendezve, ráadásul a pincérek füléből adóvevő lógott ki, úgy tartották a kapcsolatot a konyhával (?!). Ja, és szinte tök üres is volt. Szóval minden adott volt egy jó kis lehúzáshoz, de mégis maradtunk mert az egyik asztalnál egy 5 fős család falatozott tök jól kinéző dolgokat, és teljesen normálisnak tűntek, nem pedig valami turista pojácának. Rövidebbre fogom: nem bántuk meg! valami iszonyat jót sikerült kajálni. Egyrészt volt egy 3 féle mártással tálalt csirke egy olyan körettel, ami semleges ízű volt, és nem sikerült beazonosítani, hogy mi, de nagyon jó volt, illetve egy garnélarák/gomba kombóval töltött batyutál. Mind a kettő nagyon finom volt, hozzá egy kis kókusztej. Ráadásul még a becsületünk is megmaradt, mert nekem sikerült pusztán pálcikák segítségével megbírkózni a fogásokkal, igaz - ha nem figyeltek a pincérek,akkor néha kézzel is rásegítettem :-) Ime 2 kép:
Ezután pedig felkapaszkodtunk a Jingshan ("kilátódomb") Park kilátójához. Ez egy nagyon szépen gondozott park, állítólag reggelente rengetegen járnak ki tornázni (tajcsi-zni), és gyönyörű kilátás nyílik az egész városra (legalábbis ami a szmogtól látszik belőle). Nem is csalódtunk benne, nagyon szép volt, a város tülekedésével szemben itt már-már meditatív hangulat uralkodott, és még egy gyakorlatozó csávót is sikerült végignézni.
Ez a Tiltott Város, a császár egykori lakhelye felülnézetből (rajta kívül csak a császárné, az ágyasok és eunuchok lakhattak benne).
Hazafelé még betértünk egy kis ABC-szerűségbe, és jó döntés volt, kb a cuccok fele totál ismeretlen volt, ráadásul a tulaj beszélt valamennyire angolul és szívesen asszisztált a bénázásunkhoz. Legjobban az alábbi portéka tetszett: csirkeláb vákuumcsomagolásban, az ínyenceknek fűszeres kivitelben!
