A második nap követtük a német nyugdíjasok jól bevált receptjét, és beiratkoztunk egy társasutazásra. Nem bántuk meg! Igaz, a f7-es kelés és a rohamtempós reggeli (már rutinosan tolom a szívószálat a joghurt jobb felső sarkába - nem értem, miért így eszi mindenki, legalább az ötöde benne marad a végén) nem épp egy álomnyaralás része, de legalább jó hosszú a nap.
Egy szimpatikus, nagyon jó arc kínai srác (Pen) volt a guide, és végre érthető akcentust használt, bár így is nagyon kellett fülelni, de azért nagy könyebbség, ha csak minden 6. szót kell találgatni, nem pedig a felét. 3 éve költözött Pekingbe, azóta turistákat kisbuszoztat főállásban. Azt mondja, hogy szemmel láthatóan egyre brutálabb a szennyezettség. Van egy applikációjuk is az okostelefonon, ami mindig az aktuális levegőszennyezettséget mutatja. Többféle érték kompozitjaként számolják, és 200-nál már baromi ártalmas a levegő. Ma reggel 180 volt, ez egy tisztább napnak számít, de mutatott az elmúlt hetekből egy 440-es értéket - ekkor 1 óra a "friss" levegőn annyit ér, mint 10 szál cigi! Szóval nagy gáz van Pekingben, még pár év és teljesen lakhatatlanná válik a város. A szennyezésnek kb 20%-át adják az autók, pedig már bevezették a páratlan/páros rendszámú napokat, de erre válaszul legtöbben inkább vesznek még egy kocsit. A legtöbbet Pen szerint az acélgyárak nyomatják. Már a kicsiket becsukták, de a nagyok még működnek. Elgondolkodik az ember, hogy az okés, hogy kell a gazdasági növekedés a társadalmi békéért meg minden, de tényleg élhetetlen bakker a fővárosuk! Shanghai állítólag jobb kondiban van, majd pár nap múlva kiderül.
Reggel összeszedtük a buszos túra többi résztvevőjét is, jó kis vegyes banda jött össze:
- Frankie Malajziából és családja (feleség + 3 gyerkőc, akik közül a legkisebb 10 hónapos csak, nem tudom, hogy csinálták, de egyszer nem hisztizett egyik sem - biztos az ázsiai iskola..) - a csávó Shanghaiban van most, építészmérnök, és egy osztrák cég alkalmazza, nemsokára felhúznak egy nagy telefonösszeszerlő üzemet belső Kínában - igazi mai történet!
- Egy 72 éves brazil öregúr, aki egyedül járja a világot, most épp egy 4 hónapos ázsiai túra vége felé jár. eddig 83 különböző országban volt, de el akar jutni 100-ig. A legbrutálabb, hogy kb gyenge alapfokon beszél csak angolul, gyakorlatilag senkivel nem tud értelmesen kommunikálni, de egyáltalán nem izgatja, nyomul a 2 szavas tőmondatokkal. Amúgy nemrég volt Iránban, azt mondja, az a legkirályab hely eddig :-)
- Egy norvég orvostanhallgató (pedig már 26-27 évesek) pár is épp az 1 hónapos ázsiai túráját nyomja.
Ahogy az lenni szokott, az egész napi bezártság és a közös kalandok a nap végére összekovácsolták a bandát.
Az út igazából egy termékbemutatóval egybekötött Nagy-Fal nézés volt, mint utólag kiderült. Először egy Jade-gyárat (valami speckó kő) néztünk meg, (a gyár rész 2 db beöltöztetett nénit jelent), majd próbáltak elsózni 30-40 dollárokért jade karkötőket, miután lehorgonyozták mentálisan jó magasan az árakat a 100 dolláros hasonló karkötők mutogatásával. Ezután viszont elmentük az egyik (aki Pekinget fővárossá tette, miután leölte a 2 idősebb tesóját, hogy a trónra jusson) Ming császár kriptájához. Tegnap már írtam az udvar összetételéről (császár és család + 3 császárné + 600 ágyas minél nagyobb darab annál szebb alapon + az eunuchok + a body guardok (akik amúgy lehet, h egyben eunuchok is, ez a rész nem volt tiszta) legalább 36-an, mert baromi nehéz a császári ágy, amit mindenhová cipelhetnek. A császár gondolom nem nagyon mozgott, de így legalább ő is jó nagydarab volt, jól passzoltak az ágyasokkal. A lényeg, hogy miután a császár megmakkant, az egész pereputty ment vele a kriptába, nem volt második esély. Szép környéken temetkeztek, meg kell hagyni, itt legalább a levegő is jó volt.
Ezután jött a Nagy Fal. Jó részéhez jöttünk, mert libegő vitt fel és nyári bobbal jöttünk le, szépen meg volt csinálva. A kilátás sajna nem volt túl jó, mert most ködös idő volt (idáig azért nem jött fel a légszennyezés, pedig ez is felmerült többekben).
Felfelé a libegőn
A Fal
Nincs mit ragozni, baromi hosszú és impozáns a fal, de igazából úgy értelme nem sok volt, mert a mongoloktól sem védte meg őket, meg a felét elhordták az elmúlt évtizedekben az emberek építkezni.
Ezután voltunk egy semelyemkészítő helyen - semelycucc értékesítéssel egybekötve, majd jött a délutáni meglepetésprogram, a lábmasszázs! Elvittek egy sportcentrumba, ahol az olimpián megedződött gyógymasszőrök puhították meg a megfáradt turisták talpát.
Lábmasszázsra várva
Jópofa volt, de itt is előbukkant a sales-es véna: a helyi szpíker röviden kifejtette, hogy mekkora fos a nyugati egészségügy, bezzeg náluk minden természetes úton zajlik, és akupunktúrával/presszúrával és gyógynövényekkel működnek, valamint tenyérből tudnak diagnosztizálni (erről eddig még bevallom nem hallottam). Mindenesetre felajánlotta, hogy most rögtön pont ott van egy orvos, ő szívesen megnéz minket, ha érdekel a dolog. Persze, hogy érdekel, jött is az orvos, hirtelen 4-en is lettek, és egyébként tényleg beletalált, hogy mikkel szokott probléma lenni, Irinánál is és nálam is. És ha már ott volt, akkor gyorsan el is mondta, hogy milyen természetes, a tibeti csúcsok lábánál termő csodagyökérből készült gyógyszer lenne a legjobb megoldás, ami azonnal segítene, ennek elmaradása esetén viszont a hosszú távú következmények beláthatatlanok. Szerencsére volt is nála kéznél a gyógyszerből, ami azonnal meg is vehető...hát nem volt olcsó, de ugye az egészség az első! Ráadásul nézzük csak, a malájok már veszik is meg!
Valahogy ellenálltunk a csábításnak, de még leírattam vele a gyógyszer anogl nevét, és rá is kerestem, és basszus tényleg Tibetben terem ez növény (legalábbis a legjobb fajtája), és nem is olcsó, és azokra jó, amelyekre mondta. Szóval valami féligazsága azért biztosan volt. Viszont mint kiderült a norvég srácnak is pont az a baja, mint nekem, a lánynak meg, mint Irinának. Kicsi a világ! :-)
Este még hazatérés után elmentük egy jó kis pekingi kacsa sütő helyre, és most sem csalódtunk! Egyre jobban bejön a kínai konyha, lehet, hogy otthon is el kéne járni eredeti kínai helyekre.
Itt szelik a szakácsok a frissen kisült kacsát!
A mai nap további újdonsága, hogy baromi jó helyi üdítőket lehet kapni a lónyálak helyettesítésére: kókusztej, mandulatej, és még az eddig nem próbáltak, de az út végéig mindet megkóstolom.
