HTML

2 hét Kínában

A blog a kéthetes kínai nyaralásunkat örökíti meg magunknak, a közeli ismerősöknek és annak, akit érdekel. Vigyázat, sok tárgyi tévedést és személyes ömlengést tartalmaz!!

Friss topikok

Archívum

2013.08.25. 05:05 Levente_de_Boer

-3: Korzózás a töklámpások alatt

A tegnap esti sikeren felbuzdulva kora reggel (11.30-as indulás :-) ) visszamentünk a Sanlitun környékre, annál is inkább, mert kiszúrtunk egy Hooters bárt, és Irina oldalát furdalta a kíváncsiség, hogy mégis mit is tudnak ott a pincérlányok, és az én oldalamat meg még jobban! Hát, sajna nem volt egy nagy szám, a budapesti klasszisokkal veri szerintem. Úgy látszik, hogy nem olyan könnyű feladat olyan csakokat találni, akik jól is néznek ki és angolul is beszélnek. Furamód a közönség inkább lányokból állt, nem is értem, mi a fenének megy egy lánycsapat a Hootersbe?? Ezután a nappali Sanlitunt tanulmányozgattuk. Amúgy a környék az elmúlt évtizedben lett felkapott, korábban főleg az itt élő lévő külföldiek (nagykövetségek, cégek) kereslete nyomán alakult ki egy színvonalasabb rész, de aztán az állam is mögé állt, hozott ki metróvonalakat, illetve több nagy cég (Nike, Adidas pl) csinált itt presztízsberuházást, így felhúztak jó pár plázát, ahol iszonyat drágán adják a cuccokat.

20130824_160507_sanlitun.jpg

Találtunk egy nagyon érdekes bárt: egy pincerészen rengeteg karaokészoba van kialakítva, és 6-8 fős bandák vesznek ki egy-egy szobát, aztán ott sipítoznak órákon keresztül, a pincérek meg közben hordják nekik a kaját/piát. Belógtunk a labirintusba (kicsit Bibliothéque Pascal-osan beteges volt a kialakítás, ha valaki látta a filmet), és szerencsére volt a szobák ajtaján egy kis üvegablak, úgyhogy be lehetett kukkantani a szobákba, hogy az egyes folyosóra kiszűrődő vonyításnak ki a gazdája. Nem volt merszem telibe bevillantani az abéakon, úh csak az alábbi illusztrációt sikerült lőni, egy 50-es néni tánzicik és énekel a a macskaajtó mögött.

karaoke.jpg

Régi adósság volt a Behai park, amelyet az egyik legszebb helynek tartanak Pekingban, mert egy tó körül van kialakítva, úgyhogy mindenképp kötelező program volt. Addigra már eléggé kifáradtunk a sok talpalásban, úgyhogy kapóra jött, hogy lehetett vízibiciklit bérelni, ráadásul volt egy kis motorja, úgyhogy még tekerni sem kellett. Nagyon hangulatos volt. Szerencsére most már itt is ragyogó tiszta idő van, úgyhogy kezdünk barnulni, mint a helyi kacsák.

20130824_174643_b_park.jpg

Estére pedig a parkhoz hagyományos szórakozónegyed következett a Hohai utca, ahol a egy keskeny tó két oldalán sorakoznak a bárok szépen kivilágítva, és élő zenét kínálva (változó minőségben). Ha a tegnapi Sanlitun volt a hazai Kazinczy utca környéke, akkor a Hohai utca a dunaparti korzónak felelne meg, ha lenne nálunk ennyi teraszos bár. Sajnos eléggé túl volt árazva és rossz minőségű kaja/pia is jutott végül, pedig alaposan mérlegeltünk a kiválasztásnál. A kilátás azonban tényleg páratlan volt, úgyhogy nem akarok panaszkodni.

20130824_191603_B_tavak.jpg

Este még a szállodába visszaérve beneveztünk egy páros masszázsra, alaposan szétszedték a hátamat, remélem, hogy nem szakított el benne semmit a masszőzcsaj, pedig olyan ártatlannak tűnt. De viszonylag hamar megtalált a bal oldalon egy érzékeny pontot, és utána ráment és csak nyomta nyomta. Mégmost, másnap reggel is sajog.

A mai napnak is vannak megfigyelései:
-  bármilyen hivatalos személlyel találkozunk (kaller, beléptetőember, jegyárus, rendőr, stb.), senki nem él vissza a “hatalmával”, ha látják, hogy nincs kéznél a jegy, inkább továbbengednek, hogy ne tartsuk fel a sort, és teljes mértétkben hiányzik a nálunk azért előforduló, “majd én megmutatom, hogy mekkora góré vagyok itt a pultnál” mentalitás.
-közlekedés: Nem veszik túl komolyan a piros lámpát, ha épp nem megy a másik oldalról senki, akkor simán áthajtanak a rendőr szeme láttára is. Ráadásul az utak két szélén van egy-egy sáv, amelyek külön életet élnek, ott farkastörvények uralkodnak. Nem  számít se gyalogosélet, se zöld lámpa akár kocsi, akár kismotor, akár bicaj, akár a kis motorral hajtott bicaj (tök jók ezek, nem is gondoltam korábban, hogy ennyi típus létezik) bármikor elüthet ott.
- az utcai árusok nagyon agresszívak, csak egy szót ismer a többség: “hellllooooo”, de ezt ezernyi hangsúllyal és mimikával tudják előadni, minden szükséges információt és sales-es tudást belesűrítve
-néha nagyon el tudnak feledkezni magukról: tegnap a tömött metrószerelvényben (középen állnak) egy 25 körüli srácnak az anyja nyomta ki a pattanását az arca közepén! wtf?!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mandarin2013.blog.hu/api/trackback/id/tr145475923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása