A mai napra igen erősen hatott a tegnapi vonatút, hiszen az okés, hogy hálófülke meg minden, de azért a vonatos tömegszállásos alvás nem teljesen az igazi. Mire egy kicsit magunkhoz tértünk az új helyen, már el is múlt dél, és még nem is reggeliztünk, úgyhogy sürgősen valami kaja után kellett nézni.
Azt is eldöntöttük, hogy mivel a főbb nevezetességek már egy pár park kivételével ki vannak pipálva, próbálunk szociálisabb terek felé elmozdulni: érdekes éttermek, hangulatos városrészek, bárok, stb. Szerencsére a tegnap Tom-tól kapott infókból kiderült, hogy pont egy népszerű bevásárló/sétáló utca közelében (ez azt jelenti, hogy a térképen 0,000001 mm, a valóságban pedig 10 perc séta, ha egyből eltaláljuk a jó irányt) lakunk, úgyhogy nekiindultunk ezt megkeresni. Rá is bukkantunk egy részre, tele volt vadiúj boltokkal meg éttermekkel, csak éppen sehol senki. Péntek délután 1 óra. Találtunk egy kajaplázát, csak gyorséttermekkel, és az egész full üres. Egy pár ember és a személyzet jó része aludt(!) az asztaloknál, látszik, hogy aznap még be sem indították a sütőket, teljesen steriltiszta mindegyik (ami amúgy nem feltétlenül jellemző az eddigi tapasztalatok alapján). Rögtön eszembe is jutottak a tudósítások a szellemplázákról. Mekkora fogás!
nem vicc, középen tényleg egy pár könyököl muzdulatlanul
Aztán persze kiderült, hogy ez a sétálóutca távolabbi részének egy leágazása, és valószínű, hogy még csak most adták át, mert mellette még folyt az építkezés. Viszont ezzel úgy elment az idő, hogy minden ellenérzés ellenére bementünk egy eléggé lepukkant helyre, amelyiknek 40 oldalas étlapja volt (tehát szinte semmi sem friss) és egy faszi félmeztelenül hordta a tányérokat ide-oda. Kirendeltünk valami elől lévő kaját, amit a főpincér/tulaj is ajánlott: Irina valami marhacuccot krumplival, egy zöld színű levest, én meg valami pirított nyulat, közepesen csípős körettel. A marhát és a levest hozták először. Ez egész valahogy tisztátalannak tűnt (nem segített az sem a dolgon, hogy a főpincérnek egy nagyon brutálisan csúnya halfeje volt, hosszú kiengedett hajjal, és olyan fogsorral, hogy Józsi felvisított volna, ha meglátja), a szósz szerintem túl sós is volt. Irinának ízlett (az éhség nagy úr), én addig a levesből kanalaztam (kihoztak egy egész kondérral, de legalább nem volt íze), és vártuk a fő fogást, a nyulat. Teltek a percek, közben elfogyott a marha, és Irina kezdett tőle rosszul lenni, én még alig ettem valamit, és már épp eldöntöttük, hogy elindulunk haza mielőtt túl késő lesz, mikor kijött a nyúl, de bár ne tette volna!
a séfbácsi ajánlásával
fél kg Nyúltepertő erőspaprikával!!! Pirított nyúl, persze.. Erre azért nem számítottam. Igazából azt sem gondoltam, hogy a nyúlon lehet annyi zsír, hogy tepertőszerűséget lehessen belőle csinálni. Full hideg az egész, és semmi íze, csök tömény tepertő. (kb az egyik darabnak a felét ettem meg). Úgyhogy nem sült el túl jól az első gasztrokaland. Ezután Irina kért egy 2 órás technikai szünetet, én viszont addig felderítettem a környéket, legalább napsütésben is láttam a Tian’anmen teret, szép nagy.
Az időről annyit, hogy az első napok környezetszennyezettséges nyivákolása teljesen vaklárma volt, a köd csak a nedves időszak velejárója. Oké, hogy szennyezett a levegő, de ebből semmit nem lehet látni/érezni. Melegnek meleg van (36 fok), de amúgy semmi extra, ma még kifejezetten száraz is volt az idő, estére pedig tök kellemes lett a levegő.
Koraeste felkerekedtünk az egyik Tom által ajánlott környékre, az éttermeiről és bárjairól ismert Sanlitun faluba (ami amúgy mára egy felhőkarcolókkal és plázákkal színesített ízig-vérig modern városrésszé nőtte ki magát). Kacsavadászatra indultunk, és azt hiszem, sikerült az alkalomhoz illően felöltözni.
Nem csalódtunk, már az elején találtunk egy olyan helyet, hogy egyszerűen nem lehetett továbbmenni. A közönség is igényesnek tűnt, sok dörzsöltnek tűnő külföldivel, és ráadásul az egész nagyon stílusosan volt berendezve. Itt aztán le is parkoltunk a következő 2 órára, és közben (a helyben sütött, omlós húsú és ropogós bőrű kacsa mellett) kipróbáltunk egy ismeretlen gombákkal övezett pirított marhát, és édes szószban ázó lilaburgonya püréjét. Iszonyat jó volt minden, ráadásul Irina még a déli események hatása alatt volt, úgyhogy kb 80:20 arányban osztoztunk a szokásos 66:33 helyett. Ezért tartott 2 óráig, egyszerűen nem volt szívem bármit is az asztalon hagyni. Erről is csináltam képeket:
A végén még egy kis ismerkedés is belefért a mellettünk evő olasz srácokkal, ők éppen egy csípősmustáros kápsotatekercs-tállal bírkóztak, miközben ezt hajtogatták: „picante!..picante!”
Kiderült, hogy a környéken van egy nagyon fasza youth hostel, el is mentünk megnézni, úgy hívják, hogy Sanlitun Hostel (ha valaki esetleg). Érdemes megjegyezni, mint szálláslehetőséget, mert nagyon jó hangulatúnak látszik, és a környék sztem a legjobb Pekingben az eddig látottak alapján. Még sétálgattunk egy kicsit az utolsó metróig, rábukkantunk nagyon hangulatos bárokra is helyi zenekarokkal, sőt még sztriptízbárszerűséget is láttam, bár a lány azt figyeltem (amennyire így kívülről a szemem sarkából meg lehetett állapítani), hogy azért nem bontakozott ki teljesen.
Holnap mindenképp visszamegyünk a környékre, és alaposabban feltérképezzük, nagyon bejövős!
A mai napi megfigyelések:
- A kínaiak – hiába a tűző nap – csak elvétve viselnek napszemüveget, akit zavar a nap, inkább egy esernyőt tart a feje fölé. Vajon a szemformának van hozzá köze?
- Brutálisan jók a metróvonalak, mindenhol modern, kitérképezve, angol nyelven is. Eddig a legjobb metró ever, veri az általam ismert európai nagyvárosokat is szerintem (a pekingi és a sanghaji is), talán Madridban láttam egyedül jobbat.
- Az utcán nézelődve nem látszik, hogy nagy különbségek lennének az emberek között, újgazdag menőcsávókat drága autókkal nem is lehet látni
- A pekingi arcok közül is egyre több a szép vonásokkal rendelkező (és ezt a benyomást Irina is megerősítette), úgy látszik, hogy kezdünk hozzájuk szokni?!
- Mindeki , még az utcaseprők is (és nem túlzok) okostelefonnal mászkál. Ugye itt jóval olcsóbbak a helyi márkák, de az Apple pl ugyanannyi, mint nálunk, mégis rengeteg az Iphone is.
