Sanghaj fantasztikus város!!
Még csak egy szűk napot voltunk itt, de ez már most eldönthető, sokkal jobb, mint Peking, ez egy tök szép, és élhető, modern város, leginkább talán New Yorkhoz lehet hasonlítani, csak az ember sokkal inkább biztonságban érzi magát (talán mert egységes az összetétel, nincs az a bábeli hangulat).
Itt már egyből metróra szálltunk, és hamar bejutottunk a város sétálóútjához - egyrészt itt biztosnak tűnt a kajához jutás, másrészt kellett venni néhány apróságot, lassan fogyóban van a ruhakészletünk, mert megfogadva az összes olvasott leírást (oké, annyira sok azért nem volt) mindenki azt írta, hogy üres bőrönddel kell jönni. Ráadásul legutóbb az USA-beli utazáshoz nagy kár volt olyan sok ruhát pakolni. Nos, itt azért nem olyan jó a helyzet. A jó márkák ugyanolyan drágák (ha nem akar valaki hamisított cuccokat venni), vagy még drágábbak is, a többi meg gagyi. Igazság szerint egy selyem póló-inggel szemezgetek, az legalább tényleg igazi kínai, de az a baj, hogy egyrészt nehéz olyan színben találni, amivel ne röhögnének szembe az ismerősök, másrészt az igazi selyem nagyon drága (30e Ft körül), ami ennél olcsóbb, annál meg félek, hogy nem valódi. Ördögi kör.
Kezdünk beleszokni a pálcikákba, Irina eddig mindig kiváltotta egy villával, de ma nem volt menekvés, el kellett kezdeni a tanulást. Nekem már régebbről van tapasztalatom, és csiszolgatom a technikát: tésztát és rizst már bármikor bármennyit biztonsággal foltmentesen abszolválok, az ideális méretű húsokat és zöldséget is könnyedén felcsippentem, viszont a sikamlós szósszal bevont ínyencségek és a hússzeletelés pálcikával még gyakran foltot hagynak a ruhámon..
Akció közben - nem ez a pálcikatechnikám ám, de két kézzel könnyebb szétcincálni a húst.És Irinát sem kínozza semmilyen fogorvos a tükörben, nem tudom, hogy sikerült ilyen fejet produkálnia
Írni akartam a helyiekről is - mégis mi a benyomásunk a kínaiakról az eddigi 5 nap alapján? Leírom most is, aztán érdekes lesz látni, hogy változik-e a végére. Egyrészt meglepően rosszul, vagy egyáltalán nem beszélnek angolul. De miért is kellene nekik? Hát mert a csapból is folyik a nyugati kultúra, a posztereken külföldi színészek/modellek és egy szedett szemöldőkű C Ronaldó mosolyog vissza kiwis joghurttal a kezében. Szinkronizálatlan angol filmek mennek a tévében, és minden utca, megálló, portéka neve ki van írva angolul is. Ehhez képest még a legalapabb kifejezések sem mennek. Még a vízárus, aki reggeltől estig azt ordibálja, hogy "water" sem tudja úgy kiejteni, hogy felismerhető legyen akkor is, ha nem látnám a kezében a vizet. A szállodai recepciósok sem beszélnek még tűrhetően sem, és a jobb helyeken sem. Szóval lehet, hogy körül kellene nézni a kínai nyelvoktatási piacon, nagy potenciál van benne, az biztos. Mert a nyugati dolgokat és a kultúrát azt szeretik, az látszik mindenből.
Egy másik érdekes kérdés, hogy jófejek-e? (iszonyat durva általánosítás tudom, pár nap után egy 1,4 milliárdos nemzettel szemben) A nők/lányok jófejek, segítőkészek, mosolyognak. Lehet idősebb néniket látni, ahogy táncra penderülnek, ha meghallanak valami utcazenét. Csináltam is ma egy tök jó videót, amikor véletlenül szembetalálkoztunk egy szabadtéri táncos csapattal, ahová bárki beállhatott rúgkapálni. Ezzel szemben a férfiak egy része indokolatlanul agresszív, pl láthatóan nem értik mikor beszélek hozzá, de ha elismétlem lassan, egyszerűbb szavakkal, akkor megsértődik. Úgy általában véve látszik, hogy szeretnek fölényeskedni, ha módjuk van rá - és persze az agresszív utcai seftelők között is 100%-ban felülreprezentáltak. A családon belül is megy az elnyomás ezerrel gondolom.
Ami még nagyon szembetűnő a külsejükön, hogy nagyrészt mindenki ápolt, tiszta ruhában jár, és az utcán köpködés is sokkal-sokkal kevesebb, mint ahogy azt az előzetes leírásokból várni lehetett. Ugyankkor számomra meglepő, hogy szinte senkin nem lehet felfedezni semmilyen sportnak vagy kondizásnak a legapróbb jelét sem (kivéve persze a pár napja látott kungfusokat). A reggeli árnyékboksz úgy látszik, hogy csak idősebbeknek van a mobilitás megtartására (ez persze nem elhanyagolható egyáltalán).
Vissza a városhoz! Egy kép a helyi "Time Square-ről":
A sétálóutca végén pedig várt Sanghaj védjegye, a folyó túloldalán lévő pompázatos felhőkarcolók. Tényleg lenyűgöző látvány, New Yorkban láttam még csak eddig hasonlót. Kéne Pestre is pár ilyen felhőkarcoló, mondjuk a Marriott környéki szocreál épületekért egyáltalán nem lenne kár. Ezután már csak a panorámára tudtunk koncentrálni, és tuti, hogy minden este visszamegyünk majd.
Ráadásul egyből rábukkantunk egy tuti helyre, az egyik partmenti toronyház (cím a szerkesztőségben) aljában van egy Starbucks, és annak van egy terasza, ami estére kiürül (gondolom, hogy az irodisták hazamennek). Ez egy kicsit messzebb van az épülettől, így a maradék két pultos nem nagyon zavar és szabad prédák a kerti bútorok, fogtunk is egy kanapét és kitelepültünk a terasz szélére, már voltak ott helyi öregek (és látszott rajtuk, hogy tényleg otthonosan járnak-kelnek, úh nem turisták), akik szintén az esti panorámanézést választották programnak. Jó nézni, hogy az egész város milyen büszke az ékszerdobozára, mert bárhová mentünk ezután, mindenhol panorámanézős traccspartikbe futottunk - pedig ez egy mezei hétfő este volt!
