Sajnos eljött az utolsó nap Sanghajban, ráadásul csak fél nap, mert koraeste már indul a vonat vissza Pekingbe, úgyhogy még a végén megpróbáltuk az eddig kimaradt dolgokat pótolni. Az egyik például a reggeli taj-csi, felkeltem már f8-kor, (4,5 óra alvás!), hogy mindenképpen elérjem a 8-as kezdést, le is vánszorgok a lobbyba, aztán kderül, hogy ma pont nincs, sebaj, talán majd Pekingben. A városi programok közül a legnagyobb dolgokat már kimerítettük, mára kinéztünk egy ún „művész környéket”, abban a városrészben még úgysem jártunk. Rossz volt a szórólapon a térkép, úh jó sokat bandukoltunk, de legalább megismertünk egy átlagos sanghaji részt, ahol a normális lakóházakat váltják a hutongok (de ezek most jobb állapotban voltak, csak továbbra is nagyon kicsik egy othonnak). Beszéltük is, hogy mekkora királyság lenne megvenni egy ilyen hutong-részt, és a hazai romkocsmák mintájára kipofozni, és egy bár- és partinegyedet csinálni belőle. Sanghajban tutira nagy szám lenne, mert elégfantáziátlan egy átlagos környék. Mikor nagy nehezen megtaláltuk a célpontot, akkor kiderült, hogy gyakorlatilag ezt csinálták meg, csak nem partinegyed, hanem egy pár bárt/éttermet és rengeteg turistaboltot hoztak létre egy nagyon jópofa dekorációval, és a boltokban is a sok gagyi mellett voltak értékelhető cuccok is. Lőttem egy pár képet, engem nagyon a romkocsmák hangulatára emlékeztet.
Így néz ki egy jó állapotban lévő hagyományos hutong (sok ilyen vot a környéken):
Ez pedig a felturbózott negyedből egy pár kép, sajnos nem sikerültek túl jól, nem jön át igazán a hangulat, ami pedig rendesen ott volt, kár, hogy nem maradt rá több időnk alaposabban szétnézni.
(megvan a tigris farkas motorozik póló?)
Most is simán ment a vonat megtalálása, beszállás, és ráadásul megint angolul jól beszélő közegben vagyunk. A mellettem lévő ágyon Tom (nem tudom, h milyen kínai névből fordította) lakik, aki most negyedéves a pekingi közgázon, és holnap megy TOEFL vizsgára (ami sztem nem lesz túl fényes, de nem akartam lelombozni, mert egész nyáron erre tanult), így azért egész jól megy a társalgás. Próbáltam kifaggatni a helyi viszonyokról, amennyire lehetett, de azért látszik, hogy eléggé burokban él még.
Ajánlott tök jó helyeket Pekingben (mint például egy kung fu teakiállítás, muhaha – csak viccelek), majd írok róluk, ha elmegyünk. De megtudtam, hogy a középiskola nagyon nehéz, mert a jó egyetemekre nem könnyű bejutni, így hétközben reggel 6-kor kelnek, hajnali 1-kor fekszenek, addig tanulnak, és hétvégén meg különórák vannak. Ő is egyke egy sanghaji családban, de azt mondja, hogy a „fiút megtartjuk, a lányt elvetetjük, hátha fiú lesz a következő” mentalitás már a múlté, ma már a lányokat is megtartják. (Ide kapcsolódik, hogy olvastam az útikönyvben, hogy a régi időkben 3 fő célja volt egy kínai embernek: sok pénz, fiú utód és hosszú élet)
A brutál középsuli után egyébként a végzettek 70%-a továbbtanul, mert sok egytemük is van – gondolom, hogy középiskolában eleve csak a városlakók gondolkodhatnak. Ezek az évek már felüdülést jelentenek, mert nem kell annyit robotolni, de azért egyetem alatt sem partizzák szét magukat, Azt mondja Tom, hogy ők többnyire elmennek a baráti körrel vacsorázni, esetleg utána egy kis karaokézás belefér. Beszélgettünk a sanghaji ingatlanokról is, szerinte kb 3 millió Jüan (kb 110 millió huf) egy átlagos 60 m2-es lakás (ez amúgy korrekt lehet, mert ma nap közben megálltam egy ingatlanirodánál, kíváncsi voltam az árakra, és hasonló nagyságrendeket láttam). 30% önerőt kér a bank, ez nem annyira sok. Viszont lehet bérelni is, kb 9 ezer jüanért havonta (ez kb eves 3% bérleti hozam), az átlagfizu amúgy Sanghajban 5000 jüan, ami annyira nem kevés, 170 ezer forint, és ennél a kategóriánál 10% alatti az adó (persze nincs nyugdíj és egészségügy sem). Ráadásul nem igaz az a mítosz, hogy a végtelenségig kizsigerlik a dolgozókat, Tom szerint a heti 40 órás munkahét működik (és a Foxconn-os heti 6x12 óra 50e Ft-ért egyedi eset a városba jövő képzetlen vidékieknek).
Egy másik érdekesség, amit megfigyeltünk, hogy a helyi konyhából teljesen hiényzik a kenyér, helyette tészta és rizs van. Kérdeztem Tomot, hogy mégis mit esznek reggelire? Hát rendszerint valamilyen vízben főzött kását vagy zabot (ezt láttuk is a reggeliknél, de bottal (pálcikával) sem piszkáltam), és hozzá tojást.
Közben (másnap reggel) megérkeztünk az utolsó szállodánkba. Jobb, mint az első, csak a szobában nincsen wifi, úgyhogy oda az eddigi kényelmes létnek, de majd valamit kitalálunk.
Még egy bónuszkép egy Irina és helyi kisgyerek metrózásról:
