Ma még a nap nagy részét Pekingben töltöttük, aztán este/éjszaka utazás Sanghajba vonattal. 14 óra, de van hálófülke. Nem akartunk a gyorsvasúttal menni, mert az csak nap közben közlekedik, így viszont több nappalunk van, és a jegy is olcsóbb, meg szállodát sem kell fizetni. Azonban volt egy kis para ettől a vonatúttól, mert ha lekéssük, eléggé megbonyolítja az útitervet. Ezért inkább mindenhol jóval előbb ott voltunk, és lazábbra terveztük a napot.
Kényelmes kicsekkolás után először az Ég Oltárához mentünk, ez egy 3-mas számmisztikában élő vallási épület, anno itt áldozott a császár a legnagyobb Jangnak, a Napnak. Tartozik hozzá egy szép nagy park is, ahol a sok turista mellett a helyi idősek is kijárnak kártyázni és go-zni. Meg árulgatni ezt azt. Az egyik néni például cipőt kötött.
Aztán pedig lazulás volt, egy kicsit már kezd sok lenni a park, meg az épület, úgyhogy ismét egy szociálisabb programba fogtunk: megnéztük a pekingi váci utcát. Ez egy jó széles sétálóút, kétoldalt rengeteg plázával, gyakorlatilag az összes nyugati márka jelen van: GAP, CA, ZARA (2xes árakkal dolgoznak itt, mint nálunk) csak ami így eszembe jut, de a gyorskajáldák közül is jelen van a Meki, KFC, PizzaHut, Starbucks, Costa Café egyedül Burger Kingből láttam eddig kevesebbet. Persze mind dugig van.
Amúgy eléggé nagy nyomulás van mindenért: étteremasztal, metróhely, ajtónbemenés - fel kell venni ritmust, mert különben soha nem kerülünk sorra. Ez egy kicsit azért zavaró. A sétálóútról nyílt egy jópofa bazársor, ahol mindenféle nyársazott húst és kisállatot (polip, kis skorpiószerűség, kismadár a pikánsabbak közül) árultak a sokféfe édesség és kacat mellett. Ja meg tök jó kókuszokat, amit ott lékeltek meg, bele egy szívószál, aztán szívja aki bírja.
Evéssel kapcsolatban két teljesen eltérő stratégiát nyomunk: én egyelőre minden felbukkanó lehetőséget megkóstolok, eddig még nem let belőle baj. Irina inkább a konzervatív oldalon tartózkodik és általában hevesen lobbizik az ismerős helyek és húsfajták mellett.
Igazából semmi különöset nem csináltunk, vertük el a pénzt mindenre, ami szembejött (egyikünknek sikerült megvenni a világ legdrágább húsosbatyuját, de nem árulhatom el, hogy ki volt, mert megígértem Irinának). Vicces volt, hogy az egyik aranykereskedésnél volt egy monitor, ahol egy gyertya chart ment élőben (illetve vasárnap lévén annyira nem ugrált), oda is mentem megszemlélni, lehet találgatni:
Este taxival ki a vasútállomásra, jó sok időráhagyással. A taxi amúgy jó olcsó,kb 90 ft / km, és az utcán kell leinteni, de (eddig) a hivatalos sárga taxok nem is próbáltak trükközni – aztán lehet, hogy kerülőúton visznek, de legalább többet látunk a városból :-)
Most a vonaton írom ezt a posztot, eddig minden oké, 6-an vagyunk a fülkében, a többiek teljesen rendben vannak, az egyik lány tök jól beszél angolul, és valami helyi HVG szerűséget olvasgat, ha valami fontos dolog történik, akkor lefordítja. A feltöltést már a hotelből nyomom, egész simánt eltelt az éjszaka a vonaton, meglepően kényelmesen lehetett aludni. Az állomástól tényleg 2 perc a szálloda, Irina jól dolgozott, nagyon király helyet sikerült foglalni, szép kilátással a városra, és nagyon jó a felszereltsége, egy lapon még 8 féle párna közül is lehet választani, hogy milyenekre cseréljék ki a most meglévő 4 félét. Állandóan ez a döntéskényszer..
