Már tegnap eldöntöttük, hogy a mai nap a klasszikus piros kétszintes hop on - hop off busszal térképezzük fel jobban a várost, olyannal amely a látnivalók között köröz.

Nem indult könnyen a dolog, mert viszonylag nehezen sikerült rátalálni az indulómegállóra is, aztán meg jó sokat kellett várni. Miközben a környéken kóricáltunk, megtalált minket (Irinát) egy család, hogy csináljunk róluk egy képet, aztán elkezdtek kedvesen kérdezgetni, tök jól beszéltek angolul (az eddigiekhez képest). Kiderült például, hogy nagyon szépnek tartják, ha valakinek tejfehér a bőre, épp ezért jár sok nő esernyővel, hogy ne barnuljon. Meg mondtak helyeket, amelyeket érdemes meglátogatni. Olyan jól összemelegedtünk, hogy fel is ajánlották, hogy mivel ők is turistáskodnak, de valami teafesztivált akarnak megnézni, ami a szomszédos épület mögött van, akár csatlakozhatnánk is hozzájuk, mielőtt elmegyünk buszozni. Én egy kicsit hajlottam a dologra, mert tényleg ígérestesnek tűnt, hogy lehet valaki helyivel diskurálni végre, de láttam, hogy Irina nagyon húzódozik, úh hagytuk őket tovább menni. Ami gyanús volt: egyrészt túl kedvesek voltak, mindenkinek furamód jó volt az angolja, és a képet mikor csináltatták, egy szakadt metrólejárat volt a háttérben !!! - nagy pirospont Irinának, hogy ezt kiszúrta.(Az a baj, hogy mivel mi is angilul beszélünk egymással, nem tudta már menetközben magyarul elmondani) Ezzel meg is győzőtt, hogy valószínűleg egy jó kis csapdát kerültünk el, nemrég ugyanis az egyik kollégámat is pont Sanghajban csalták be egy teázóba, és a végén ki kellett fizetni egy méretes számlát - úh a "tea" szó említése már önmagában is egy kicsit intő jel volt. Azért még egy szemernyi kétely volt bennünk, mert tényleg ártatlannak tűntek, de nem volt idő sokáig agyalni rajta, mert 1 perc múlva odajött 3 diáklány, hogy csináljunk légyszi róluk képet, meg amúgy honnan jöttünk blablabla, és btw épp most mennek egy teafesztiválra amögé a nagy épület mögé, nincs-e kedvünk velük tartani? :-))

Az Óváros

Jó meleg volt amúgy, még egy múzeumba is bemenekültünk (minden épületben, még az utolsó szakadt boltocskában is megy a klíma), a buszozás sajna nem volt olyan jó. Bár ment egy angol idegenvezetés, hogy mit látunk és mit kell tudni róla, de magnós volt a dolog (ami nem baj, mert legalább érthetően beszéltek rajta), és ami baj, hogy a sofőr telibe szarta, hogy ott legyen a szöveg, amerre járunk, úh egy pár piros lámpa után teljesen el is csúszott az egész. Ott is hagytuk félidőnél, átmentünk egy "élményalagúton", ahol valami szánalmas szellemkatély-utánzat produkcióval húzzák le a gyógyegerekről a pénzt, és már ott is voltunk a tegnapi panorámaképen látott pénzügyi központban. Nagyon modern az egész, éppen kezdtek hazaáramlani az irodisták, ez egy teljesen más, sokkkal fejlettebb/gazdagabb világ, mint Kína többi része.

Az "Újváros"

Amúgy Sanghajban már jelentősen tűrhetőbb fejjel rendelkeznek az emberek, mint amit Pekingban tapasztaltunk, az itteni népcsoport valahogy szebb vonásokkal rendelkezik, a bőrük is világosabb valamivel talán.

Hatalmas kontrasztok vannak ugyanakkor. Egyrész az éppen épólő felhőkarcoló mellett ott áll a konténersor, ahol az építkezés melósai meghúzzák magukat. A konténer túloldalán luxuspláza, csak szuperdrága márkákkal, a személyzet ugyankkor lehet, hogy szintén a konténerben lakik..

Mert YOLO!!

Például még az alábbi sztori: Estefelé a felhőkarcolók után el akartunk menni hajókázni, és kinéztünk a térképen egy öbölrészt, ahonnan "biztos indulnak hajók!". A legközelebbi metrómegálló kb 15 perc sétának tűnt, semmi gond. Kiszállunk, a távolban látszanak a felhőkarcolók, a környék kicsit sötétebb, de semmi baj, irányba állunk aztán nyomás. Út szélén árulják a kígyót-békát, de ez most nem fontos, megyünk hajókázni, a gyönyörű panorámához, már csak pár sarok! Aztán egyszer csak egyre sötétebb minden, keskenyedik, romlik az utca, csökken a házak nagysgága, végül már egy fasza kis hutongban (szűk utcás kis szegényes lakónegyed)  vagyunk, a kb 10 m2-es viskók előterében valami láng fölött kavargatja a wokot a mammer, körülötte koszos család, néznek nagy szemekkel (mellettünk elsuhan egy pár kivilágítatlan biciklis a klasszikus nagy csomaggal hátul). Előrenézünk és megyünk tovább (az a baj, hogy Irinát mindenhol kiszúrják és néznek, vagy mutogatnak, beszólogatnak), aztán egyszer csak valami repked a fejünk fölött - denevérek. bakker denevérek!! elég szürreális a fél órával korábbi luxuspláza után. Persze gond nélkül kiérünk, és kb 20 méterrel odább már egy puccos bár elé érkezik egy Jaugár. Aztán látom, hogy az imént látott hutong is nemsokára el fog tűnni, mellette (a régi hutongok helyén gondolom) óriási vadiúj lakóparkok állnak, egymás mellett vagy 4 együttes, pont ott a hely az ötödiknek.

A hajózásból sajna nem lett semmi, csak egy 3 órás gyalogtúra, de majd holnap este!